1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
Az állami feladatok ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a vállalkozások kedvező működési feltételeinek elősegítése, továbbá az Európai Közösségekhez való társulásból eredő szempontok érvényesítése érdekében az Országgyűlés a társasági adózás szabályairól és az osztalékadóról a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
Alapelvek
1. § (1) A Magyar Köztársaságban a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenységből (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) elért jövedelem alapján meghatározott társasági és az osztalékadó kötelezettségnek - a közkiadásokhoz való hozzájárulás alkotmányos előírására tekintettel - e törvény rendelkezései szerint kell eleget tenni, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra is.
(2) Az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését eredményező szabály, adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a szabály, az adóelőny célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető.
(3) Ha e törvény ugyanazon a ténybeli alapon többféle jogcímen írja elő költség, ráfordítás figyelembevételét, az adózás előtti eredmény csökkentését (növelését), adómentesség, adókedvezmény igénybevételét, azzal egy esetben lehet (kell) élni, kivéve, ha a törvény valamely rendelkezése kifejezetten utal a többszöri alkalmazásra.
(4) A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz. E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.
(5) E törvényt a számvitelről szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell értelmezni. A számvitelről szóló törvény előírásaitól a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében történő eltérés nem eredményezheti az adókötelezettség változását. A társasági adó és az osztalékadó alanya
2. § (1) A társasági adó alanya a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott személy.
(2) Belföldi illetőségű adózó a belföldi személyek közül
a) a gazdasági társaság és az egyesülés,
b) a szövetkezet, a lakásszövetkezet kivételével,
c) az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat,
d) az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az erdőbirtokossági társulat,
e) a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete (a továbbiakban: MRP),
f) a közhasznú társaság, a vízitársulat,
g) az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár,
h) a kockázati tőkealap.
(3) Külföldi illetőségű adózó a külföldi személy, ha belföldi telephelyen végez vállalkozási tevékenységet (a továbbiakban: külföldi vállalkozó).
(4) Nem alanya a társasági adónak az 5. számú mellékletben felsorolt szervezet.
(5) Az osztalékadó alanya
a) az osztalékban részesülő belföldi személy a magánszemély kivételével (a továbbiakban: belföldi illetőségű osztalékban részesülő),
b) az osztalékban részesülő külföldi személy (a továbbiakban: külföldi illetőségű osztalékban részesülő).
(6) A kifizető megállapítja, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint bevallja és megfizeti a külföldi illetőségű osztalékban részesülő jövedelmét terhelő adót, ha a jövedelmet nem pénzben juttatja. Ilyenkor a kifizető a megfizetett adót könyveiben a külföldi illetőségű osztalékban részesülővel szembeni követelésként mutatja ki.
